Programajánló: Légy jó mindhalálig Musical

           Március ötödikén a Kolozsvári Állami Magyar Színházban voltam a lakótársam és a barátom társaságában, mert mindannyian kíváncsiak voltunk az ismert Móricz Zsigmond mű, a Légy jó mindhalálig című regény színházi feldolgozására. Már  ugyan korábban is szerettem volna írni a darabról, de akkor úgy lesokkolt amit láttam annak ellenére, hogy már olvastam a regényt, hogy nem tudtam leülni az íróasztalomhoz hogy élménybeszámolót írjak Nektek, és hosszas tépelődés, és tanács után végül úgy döntöttem, hogy mégis írok róla, hátha kedvetek van megnézni a darabot.  Ha úgy döntötök hogy elmentek, akkor előre szólok: extra  csomag papírzsepire fel mert  garantáltan előcsalja a könnyeket.
Kép forrása: a Kolozsvári Állami Magyar Színház weboldala

    
         Aki ismeri a sztorit, az tudja, hogy mennyire játszik az érzelmekkel az író a történetalakítás során. Ezt az élmény pedig a színházi adaptációban a négyzetre emelkedik, hiszen amíg a könyvet félre lehet tenni, amikor történet túl sokká válik, tarthatsz szünetet, de a színházban "oda van a kedves néző kötve a székhez" és az arcába tolják a történéseket, és ha jó a darab akkor egykönnyen a hatása alá tud a néző kerülni a felszabadult és színpadra vitt érzelmeknek (talán ennyire csak A három kismalac váltott ki bennem szó szerint rettegést, amikor ovis kiscsoporttal voltunk és az óvónéni öléből néztem végig, annyira megijedtem a farkastól) .
           A jó színdarab ismérve, hogy valóságot teremt a színpadra. Eddig ez volt a legvalóságízűbb darab amit láttam eddigi életem során.
         A Nyilas Misit alakító Ábrahám Gellért hihetetlenül őszintén tudja hozni azt a gyermeki figurát, aki nem érti a felnőttek világát, és gyötrődik amiatt, hogy nem hallgatják meg csak elítélik azért, amit nem is tett meg, de a látszat mind ellene szól. Személyes kedvenc szereplőm Valkay tanár úr volt(Viola Gábor előadásában), aki habár a darab elején nevetséges figura volt, mégis  ő az aki képes átadni az élethez hasznos tudást a diákoknak, és ő az egyetlen felnőtt abban a világban amit a "Kollégium" képvisel, aki Misi ártatlanságára esküszik.
       A látványvilág, a koreográfia, a dalok és a színészek alakítása elragadó volt: maradandó élményt hagyott bennem, annyira, hogy időt kellett hagyjak magamnak arra, hogy az előadással kapcsolatos kérdéseim és gondolataim kicsit lecsapódjanak.
Tehát mindenképpen ajánlom figyelmetekbe az előadást, ha szeretnétek megnézni. Biztosíthatlak, hogy nagy érzelmi hullámokat, szívderítő de ugyanakkor végtelenül szomorú pillanatokat is fog szerezni.  Ide kattintva Demény Péter beszámolóját olvashatjátok az előadásról, itt pedig információt találtok a további előadásokról.
   Jó szórakozást  ha felkeltette az érdeklődéseteket!
     Neketek van kedvenc darabotok?