Nyílt levél a tinilányoknak/ légy magabiztos



             Nagyon sok mai tinilányt látok manapság, akik nem érzik jól magukat a bőrükben, nem tetszik a hajuk, a mellük, a testük, az arcuk stb. Persze, nem árt, ha az ember valamennyire hiú, foglalkozik a külsejével és az egészségével, de ott már nagyon gáz, ha valakinek az egész élete erről szól, és ebből már nem tud kilépni.  Én meg ránézek és egy szép, makulátlan bőrű, csillogó hajú lányt látok, aki egy kis mosollyal bármelyik korához illő srácot levehetné a lábáról. De ő nem érzi magát szépnek, sőt mi több, kevesebbnek érzi magát másoknál. És nem ez egyedi jelenség, én is ilyen voltam sokáig. Pedig utólag visszagondolva, nem voltam én csúnya, mégsem éreztem magam szépnek, hiába vártam, hogy az ellenkező nemből valaki észre vegyen, ha nem voltam feltűnően vidám és elégedett azzal amit nap mint nap látok, hogy erős tartású dús szemem van, formás szemöldököm, sűrű, hosszú szempillám, és szép ívű ajkam. Ennek ellenére, csak azt láttam, hogy mi nem tetszik magamon. Ismerős? 

               Sok helyen olvasni, látni, hogy a közösségi média ontja a szuper testalkatot, azt hogy hogyan kellene egy szép nőnek kinéznie, és hibás önképet  gerjeszt magunkról, hogy tökéletesnek,  trendinek kell lenni. Szerintem  pedig egyedinek kell lenni, és furcsának, az hamarabb megragad az emberekben, mintha valaki állandóan tökéletes lenne, és annak akarna látszani. Ismerek olyan lányokat, akik boldogok úgy ahogy kinéznek, amilyen stílusú ruhákat viselnek, és nem rohangásznak fast fashion boltokba valahányszor kitesz egy-egy celeb egy outfit fotót.

LEGYÉL HARMÓNIÁBAN ÖNMAGADDAL.  Én a középsuliban tanultam latint, amiből csak annyi maradt meg bennem, hogy "Mens sano, in corpore sano." = Ép testben ép lélek. Hogyan lehet ezt a mostra lefordítani? Sokan sanyargatják magukat, nem esznek, éheznek, harcolnak a kilókkal, sírnak, ha mérlegre állnak. Miért? Amíg  nem megy a testsúlyod, az alkatodnak és a magasságodnak megfelelő határérték fölé vagy alá nem szabad ilyenekkel foglalkozni. Az egészség mindenekelőtt. Ha a fölösleg nem megy le tornával érdemes konzultálni egy személyi edzővel és/vagy táplálkozási szakértővel, ő tud segíteni. 
Ugyan ide tartozik: tudd, hogy mit akarsz, legyenek céljaid, lehet, hogy a testvéred, anyukád, barátnőd tanácsot akar adni, de a legfontosabb, a saját megérzésedre hallgass, mert akkor nem hibázhatsz. Az jó, ha van aki terelgesse az utad, de a döntéseket magadnak kell meghoznod, és a következményeit viselned. Ezt a pályaválasztásnál, továbbtanulásnál érdemes szem előtt tartani. 

            Amit föntebb emlegettem a trendek sem állnak jól mindenkinek. Én hiába hordanék vállkidobós felsőt, az nekem nem áll jól, vagy a hatalmas mintás anyagokban is "elvesznék". Ismerd a stílusod, bátran kísérletezz, de ha nem érzed jól magad bizonyos darabokban akkor ne erőltesd hiába most ez a divat, mert megint nem fogod a bőrödben jól érezni magad. Ez elsősorban attól is függ, mennyire ismered magad, a saját színeidet, és stílusodat. Aki nem tudja, érdemes szakértőt, vagy valakit a családból megkérdezni, hogy ő milyennek lát téged. Nekem a húgom szokott gardrób krízis esetén tanácsot adni, bár egyre ritkábban, mert már magam is elboldogulok a gardróbomban. 
Merj változtatni, és változni Ha nem tetszik valami, ami másoknak igen, nem muszáj beállod a sorba. Ha kellő önismerettel rendelkezel, az csak jó. 
     
              Fogadd el a bókot: nagyon sok nő nem tudja jól fogadni ha a sminkjét, frizuráját, ruháját dicsérik, hajlamosak azt mondani, nem is igaz, az csak egy régi rongy. Tényleg ennyire szeretjük kicsinyíteni magunkat a többiek szemében? Ennyire nem hiszünk magunkban, hogy nem vagyunk képesek mosolyogni azon, hogy megdicsérnek minket, és egy köszönömmel nyugtázni? Miért hárítunk? Ilyenkor fontos, külső szemmel nézni magunkat, én ezt úgy tanultam meg, hogy valahányszor tükörbe néztem, elgondolkodtam, ha így jönnék szembe az utcán, tetszenék-e magamnak? Azóta a fókuszban a jó külső tulajdonságaim vannak.
             Ez nem egyenlő azzal, hogy tökéletesnek gondolom magam. Tisztában vagyok a hibáimmal, amit tudok orvosolok, de nem érzem katasztrófának, ha nem sikerül. Ugyan ez igaz a belső tulajdonságaimra is. Tudom, hogy néha türelmetlen vagyok, vagy lusta, hajlamos vagyok halogatni dolgokat. Teszek ellene, de van amikor elengedem, és nem erőlködök visszafogni magam mert nem megy. Régen hajlamos voltam türelmetlenkedni, és felhúzni magam, ha pl a boltban áll a sor. A technikai malőrök nem  az eladók hibája, ahogy az sem, ha percekig keresi valaki az aprót, és tudom magamról, hogy bizony én is tartottam már fel sort, nem mehet minden gördülékenyen, aki ezt nem bírja elviselni inkább intézze online, habár ott is túlterhelődhet a rendszer. Ezeken túllépek. Ami egy év múlva nem fog számítani, azért nem érdemes felidegesítsem magam. 

              A párkapcsolatban lévő lányok szoktak abba a hibába esni, hogy nem létezik más a párjukon kívül? Feladják magukat, és az életüket egy pasiért, szerintem valahol párhuzamot kell vonni a szerelem, az együttlétek, és a hobbik, és társasági élet között. A kettő fedheti egymást, de kell egy kicsit önzőnek lenni, kell az énidő. És ha látja a párod, hogy nélküle is teljes személyiség  vagy,  nem csak szimbiózisban éltek, annál jobban fog érteted epekedni . Én nem vagyok féltékeny, az ideális pasit nem kell kisajátítani amúgy se engedne a kísértésnek, aki meg igen, azért kár könnyeket hullatni.
Legyen önbecsülésetek, ne legyetek ingyencselédek,  de a házisárkány üzemmódot se kapcsoljátok be, csak ha muszáj, ha nem bírtok együtt lakni, és nem tudjátok felnőtt módjára megbeszélni a problémákat, valószínűleg nem illetek egymáshoz, vagy nem ugyan azt akarjátok, úgy meg nem érdemes együtt maradni. Ne maradjatok egy kapcsolatban csak a legyen valakim akit szerethetek érzés miatt. Annál rosszabbat a fiatalságotokkal nem is tehettek.  

             Egy kicsit hosszúra sikerült a mai bejegyzés, de fontosnak tartottam leírni ezeket a gondolatokat, hiszen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, nem kell a trendek után szaladni, a kilókkal harcolni, és a másoknak megfelelni, hanem elsősorban önmagunkkal kell békében lennünk, hiszen bárkitől megszabadulhatsz, bárki elől el lehet bújni, önmagunk elől sohasem.
A kulcsszavak: önismeret, harmónia, önbecsülés.  Ha ez a háromszög megvan, akkor egy világégés sem rengetheti meg a saját magatokba vetett hiteteket. 

       Ti hogy érzitek? Szeretitek magatokat, vagy inkább a bizonytalan típusba tartoztok?