Miért döntöttem úgy, hogy minimalista leszek?

               Sziasztok. 


       Egy életstílust szeretnék boncolgatni, ami mostanság nagyon népszerű, és egye inkább teret hódít magának az emberek között: a minimalizmus. 

Forrás: pixabay 



             Hogy miért döntöttem a minimalista életmód mellett? 
Közhellyel élve, mert a pénz nem boldogít, vagy ha igen, akkor nem a tárgyaink boldogítanak minket, inkább másfajta érzések, a néha  pénzen vásárolt élmények. Tudom, ez így kicsit hülyén hangzik, de arra gondolok, hogy örömmel tölt el egy utazás, vagy valamilyen program, pl. ha megnézek egy színdarabot, az is pénzbe fog kerülni, ahogyan a legújabb kollekciós telefon, táska ruhák stb. Mégis, én inkább nem ezekre, hanem szívesen költöm élményekre a pénzem. Nekem még egy jó kávé is élménynek számít, vagy ha elmegyek egy étterembe, és olyant eszek amit még nem kóstoltam. Tudom, ez inkább a testi örömöknek kedvez, de van emlékem a helyről, és nem egy új (sokadik) táska. 

                 Mindenkinek van egy dilije, amire szívesen költ. Nekem ez a szépségápolás lett, de ugyanakkor szeretnék (majd) egy designer táskát,  tervezői ékszert, szeretnék egy helyi művészt/tervezőt  támogatni, de nincs rá pénzem. Ezek a hosszú távú céljaim.
       Egy pár hónapja eljutottam arra a szintre, hogy nem okoznak örömet a boltok, persze, van az az érzés, amikor szívesen nyakamba kapnám a turikat, és az outleteket, de valahogy a sokadik ugyan olyan cucc kerül a kezem közé ott is, és úgy érzem, mindenem megvan, ami csak kellhet (Talán, egy karórát kivéve) de abból se kell a legmárkásabb darabra gondolni, de jó lenne egy trendi). 

        Érdekes belegondolni, hogy 3 évvel ezelőtt, mikor felkerültem Kolozsvárra, alig vártam, hogy belevessem magam a boltrengetegbe, és meglegyenek a saját kis lelőhelyeim, ami a ruhákat illeti. A lányokkal többször is beszélgettünk arról, melyik boltba miért érdemes járni. A ruhatáram lecserélődött, én maradtam, és mostanság nem kívánom a boltokat, akkor veszek valamit, ha az már menthetetlen, vagy éppen tudom, hogy sokáig fogom használni. 

      A vásárlás/nem vásárlás témakörébe tartozik még, egy problémakör sokszor.
  • Mikor menj el turizni? Nálam ez előfordul, hogy néha "megkívánom" de általában hiányt pótló darabok után kutatok ott is.
  • Megvegyük, vagy ne vegyük?  Ezt olyankor érzem, amikor valami nagyon szép, és jó is lenne, de nem veszem meg, mert még nem aktuális. Olyankor haza szabad vinni?  A ruhák általában az ilyen lelőhelyeken is szezonálisak. Egyszer, egy Luis Vuitton pénztárcát szalasztottam el, mert hiába volt nagyon szép meg jó, nem vettem meg, mert arra most nekem nincs szükségem, erre két hét múlva megadta magát a régi, én meg ott álltam pénztárca nélkül, de mondtam már le Chanel táskáról is, mert hiába volt jó a tapintása és kiváló állapotban van, ha nem egyeztethető össze a személyiségemmel, és az életvitelemmel. 
        Most olyan képet festettem magamról, hogy szeretek pénzt költeni. A helyzet az,  hogy szívesen költök magamon kívül másokra is. Boldogan veszek meg pl. a húgomnak dolgokat, főleg, ha ránézek valamire, és ő jut róla eszembe, akkor nem hagyom ott, mert tudom örülne neki. Olyankor nem bosszankodva jövök haza, hogy már megint elköltöttem egy csomó pénzt, hanem jól esik tudni, hogy egy kevés szeretet így is tudok viszonozni, hogy örömet okozok neki. 

     Számomra a tudatosan vásárlás, és nem vásárlás jelenti a minimalizmust, ezek között kell lavírozni, hogy megtaláljuk az arany közép utat, elengedjük ami nem kell, és legfőképpen, örüljünk annak, amink van, nemcsak a tárgyaknak, hanem az embereknek is, akik körülvesznek minket. 

                  Ti hogyan álltok a minimalizmus kérdéséhez? Válaszaitokat hagyjátok meg kommentben.